Cinikus banya

Eredetileg "vénasszony"-t akartam írni, de az ennyi idősen még szerintem is túlzás lenne, emellett legyünk tekintettel a cicás sapira.
Ahogy öregszem idősödöm (dömdödöm, jaj), egyre jobban idegesítenek bizonyos dolgok. Például az emberek, konkrétan a hülyén viselkedő emberek, illetve azok, akik szerintem hülyén viselkednek. A legutóbbi nagy élményem még nem hevertem ki, a MÁV jegyirdában álltam sorba, bejött két srác, és két percenként felnyögött az egyik - szerintem szex közben is ilyen hangokat ad ki, fúj, nemcsak vénasszony vagyok, hanem közönséges vénasszony -, és állandóan nyafogott, hogy a soron lévő nő egy fél évre veszi a jegyét. Persze nagyon viccesnek találta magát. Ilyenkor szeretnék nagy, benga barom lenni - azaz a bunkó srác toposza mellett az IQ-nullás izomagy sztereotípiáját hozni -, nem egy átlagos testalkatú nő (vagyis, bocsánat, a bölcsész kislány alaptípusa, bár nincs vászontáskám és nagy, libegő fülbevalóm), aki csak gondolatban művel valami ordenáré dolgot ezzel a paraszttal, hanem egy szó nélkül kivágja az ajtón.
A mizantrópia gyönyörei mellett erőteljesen gyepességet mutatok, kilel a hideg a fültágítótól, a V-nyakú pólótól, amely pólóban egy fiú van, borotvált mellkassal. Nem a bokros hátú pasikra izgulok, de a pucér V-től sikoltozni tudnék.
Ilyenkor rendre eszembe jut a hatodikus biosztanár, aki azon sopánkodik, hogy a fiúk és a lányok is trapéznadrágot hordanak. Most mindenkinek eszébe jutnak a mostanában divatos csőnacik, és az, hogy miért csak egyféle fazont lehet mindig kapni - vagy bemész a Levi's-be és veszel magadnak egyenes szárút huszonötért, esetleg varratsz egyet -, valamint az, hogy az idősebb generációk mindig hüledező borzadállyal tekintenek a fiatalabbak förtelmes életvitelére. Ez a tizennégy évesekre is jellemző, akik lefitymálják a tizenegy éveseket.

Elnézést, még van pár dolog a bögyömben, az ünnepek miatt van.
Hm, inkább cenzúrázok egy kicsit, mert nincs kedvem három bekezdésen keresztül magyarázkodni.

Helyette jöjjön két bomlasztó fülszöveg. Értem én, hogy valamivel el kell adni a könyvet, mert bizonyos emberekhez csak így jut el, de akkor is fáj.
Samantha Shannon: Csontszüret, részlet:

"A The Bone Season trilógia, akár a Mátrix és Az éhezők viadala, korunk nagy sagája. A könyveket immár 24 országban magas előlegért vették meg a legjobb ifjúsági-fantasy kiadók, a történetből készülő filmet a Hobbit stábja készíti, akár az új Twilight is lehet belőle."

Az éhezők viadala miért saga? És miért korunk nagy sagája? Ja, a hype-ot is utálom, mert nemcsak közönséges banya vagyok, hanem kultúrsznob, közönséges banya. Szerettem olvasni Az éhezők viadalát, de ok nélkül (csupán azét, mert filmet csináltak belőle) ne emeljenek már neki tízméteres totemet. Izgi, pörgős, de nem eredeti, és... hirtelen az jutott eszembe, hogy reklámtermék. Divatos? Igen. Népszerű? Igen. Értékes? Nekem nem. Hangsúlyozom, nekem.

A hobbit, és nem Hobbit. Szegény határozott névelők. Precizitásmániás, kultúrsznob, közönséges banya vagyok.

Az új Twilight? Neeee. Ezt már részletezni sincs erőm.

Jennifer Probst: Trükkös házasság (Milliárdosfeleségek 2.) - a teljes szöveget beidézem, fület gyönyörködtetően undorító. 

"A nagysikerű Érdekházasság után megérkezett a Milliárdosfeleségek sorozat második kötete!
Alexa és Nick szerencsésen egymásra találtak, ám ez egyáltalán nem könnyíti meg két barátjuk, az Amerikába elszármazott olasz Michael Conte és Alexa gyermekkori barátnője, Maggie Ryan helyzetét, akiknek igencsak hasonló nehézségekkel kell megküzdeniük.
Michael egyik húga csak akkor mehet férjhez, ha előbb ő, a báty is megnősül. Ősi hagyomány írja ezt elő az Alpok lábánál elterülő Bergamóban, de Michaelt apjának tett fogadalma is köti. Rég megszokta, hogy számára a család az első, és ezért minden áldozatra hajlandó… vagy legalábbis majdnem mindenre. Úgy dönt, keres valakit, aki hajlandó egy hétre eljátszani a felesége szerepét.
Maggie a legalkalmasabb jelölt a feladatra. A lány sikeres divatfotós, aki férfialsókat és a hozzájuk tartozó szexis férfiidomok fényképezésére szakosodott, és épp Milánóba készül egy fotózásra. Az önfejű, amerikai lány egy feltétellel hajlandó belemenni a színjátékba: ha Michael megígéri, hogy távol tartja magát Alexától. Maggie sejtései szerint ugyanis a férfi titokban szerelmes a barátnőjébe. Végül a nőcsábász, életművész gróf és az érzelmeit megtagadó amerikai amazon alkut köt egymással. Csakhogy Bergamo festői, ódon falai között Maggie-t nemcsak Conte férfiassága és meleg szíve varázsolja el, hanem kiterjedt rokonsága is. És persze ő is alaposan felforgatja a hagyománytisztelő nagycsalád életét. Vajon születhet valódi szerelem egy álházasságból?"

[Előrebocsátom, hogy senkit nem akarok megbántani, lebeszélni a könyv olvasásáról, és nem, nem írok jobbat, mert olvasó vagyok, nem író, és igen, ennek ellenére a sárga földig is leszidhatom a könyvet. Mindenki azt olvas, amit akar, az olvasmányai miatt senkit nem nézek le.
Mondtam már, mennyire utálok magyarázkodni, és mennyire utálom a hisztis világot, amiért rákényszerülök erre?]

Annyira kifacsart, banális, brazil szappanoperás, ócska amcsi romkomos, milliárdosfeleségek meg szexis alsógatyák, ezek az ócska szófordulatok, jaj. 

Az utóbbi időben (ill. ez állandó jelenség) többen panaszkodtak a félrevezető vagy szimplán idióta fülszövegekre, én legtöbbször semmitmondónak érzem őket. Ez utóbbi viszont különösen fájt.

Kergetőztem egyet a macskákkal a mínusz egy fokban - cicás sapi meg kabát nélkül -, rögtön kiszellőzött a fejem (beiratkozom egy meditatív kaszálótanfolyamra, ha Levinnek bejött, talán nekem is segít), úgyhogy megyek inkább olvasni.