Ja, két helyen sikerült megégetni a kezem (ne nyúlkáljatok puszta kézzel a kályhába), vasárnap este meg vagy szétpukkadt egy ér a másik kezemben, vagy nagyon megütöttem. Csak azt nem tudom, hogyan, ennyire nem brutális művelet a szemöldökigazítás.
Amiket beképeztem a korábbi postba, elolvastam, még abban a hónapban - Hollókisasszony, Kafka a tengerparton, Bernadette, A szél neve -, befejeztem a White Oleandert és Blok verseit is. Elfogyasztottam a maradék várólistacsökkentősek közül A temető könyvét és túl vagyok a felén a Suriknak, amit imádok, legszívesebben egész nap azt olvasnám. Még maradt hét, ennyit biztos nem fogok elolvasni, és roppant nagy kedvet érzek némi összevissza olvasáshoz. Ha már úgyse végzek idén a túlteljesítéssel, akkor nem mindegy, ha jövőre marad?:) Jobban szeretek úgy olvasni, hogy a következő olvasmányom meglepetés, nem vagyok én ipartelep-vezető.
Amit szeretnék még idén letudni, az a Surik, Paul Éluard versei (egyszerűen muszáj volt kivenni a könyvtárból) és a White is for Witchinget. Nem bírtam neki ellenállni, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése