A nagy év végi összegző izé

Örömködve állapítom meg, hogy ennél jobb címet nem is adhatnék ennek a naagy, epikus, nagyívű, egész évnyi betűkavalkádot felölelő írásműnek.
Idén igazán jó voltam, az ötösfogatom is elismeréssel adózik a változásomnak - és ami a fő, a Nagyúr is, aki olyan borzalmas "ajándékokat" osztogatott a rosszaknak (szívből sajnálom patet és Nitát Tandoriért, ill. a tehenes könyvért), hogy utólag többször megállapítottam: de kurva jó ötlet volt idén jónak lenni... Az más dolog, hogy kárörvendve figyelem és röhögöm ki a nálam "rosszabbakat", akár a körünkbe tartozik, akár nem. Elnézést kérek.:D
Sokan nem értik, mi ez a korlátozás. Elmagyarázom, engem mi vezérel - a játékon és a kölcsönös csipkelődésen kívül -; a könyvvásárlás kezdett patologikus jegyeket mutatni, valamit kompenzáltam vele, és már nagyon csekély örömet okozott. Másrészt aktakukac vagyok, szeretek pipálgatni, rendezgetni, és igen, még a nyelvem hegyét is kidugom közben (ez nem igaz).
A szócséplés után lássuk a statisztikát:
A tavaly év végén tett fogadalmakat (post itt) nagyjából teljesítettem, azaz:
- csökkentettem a beszerzett könyveket;
- tudatosabban olvastam, például kihagytam az olvasó emberek között járványszerűen feltűnő könyveket, mondjuk az Elakadó lélegzetet, Titkok örvényét stb. Sajnos a Holtodiglannak nem álltam ellen;
- több magyar szerzőtől olvastam - összesen 21 kötet a 106-ból. Ezt még kevésnek ítélem, szeretném jövőre tovább növelni a számukat, ill. legalább megtartani.
Érdekes, hogyan változnak a preferenciák, pl. a szép borítók már egyáltalán nem tudnak elcsábítani, és hiába jutott eszembe fogmosás közben, hogy talán ki kellene neveznem az év borítóját, nincs kedvem egy rakás képet átnyálazni és különösebben nem is érdekel.

Lássuk a beszerzéseket:
- idén 75 könyvet szereztem be - ha néznénk a karácsonyi dömpinget, hatvannál járnék.:D Itt összeszedtem, mely csábításoknak álltam ellen. A tavalyi mennyiségnek (144) ez majdnem a fele, azt hiszem, ez igazán szép teljesítmény. Itt összerendezve is meg lehet őket tekinteni. Ezek közül 38-at olvastam el, tehát a felét, tehát ez az arány is javult a korábbiakhoz képest. Mindössze 17 kötetet vásároltam én magam, 5-öt cseréltem, ajándékba 33-at kaptam, munkából kifolyólag 5-höz jutottam hozzá, recenziós példány 12 volt. Ismét decemberben érkezett a legnagyobb mennyiség, 16 darab, januárban és februárban pedig a legkevesebb - nulla.:) Még mindig alig hiszem el. A legdrágább beszerzés a The Three Incestuous Sisters volt, perszonális ajándékom az egész éves jó teljesítményemért, a legolcsóbb a Szerelemkő és az Itt sárkányok vannak, 100-100 Ft-ért. Idén még kevesebb pénzt költöttem - állati vicces lenne, ha a mennyiség csökkenne, a költségek meg nőnének - júniusban a legtöbbet, hála a könyvheti olcsókönyves megingásomnak és a közvetlenül utána robbant 35%-os Európa akciónak, amire egész évben vártam.
Összességében ez tényleg a Gazdaságosság és Takarékosság éve volt.:) Jövőre a Bölcs Mértékletesség Lótuszát elvét hirdetem meg.

Olvasás:
107 könyvet olvastam, néggyel többet, mint tavaly, de, tekintve jó néhány könyv oldalszámát, nem tekintem nagy teljesítménynek, meg nem ez számít, hanem hogy nagy részüket szerettem olvasni. E-book 11 volt, könyvtári 9, kölcsönkönyv 3, újraolvasás szintén 3. Verseskötetet sajnos csak 5-öt olvastam, a dráma, a színmű szégyenletesen kevés (asszem,1-1), képregény pedig csak a Garfield volt, aminek sajnálatos módon nincs ISB-száma. Non-fiction: 10 db, ez már kicsit jobb.
Nagy ugrás volt, hogy végre elkezdtem normál angol könyveket olvasni, ha A Tűz és Jég Dala térképkiadványát is beleszámoljuk, akkor 7-et. Természetesen jövőre szeretném növelni ezt a számot.
A férfi-nő arány is javult, 53-an vannak a pasik, a nők 54-en.
Három Négy idei olvasmány került be a kedvenc könyvek illusztris panoptikumába:
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet;
Jasper Fforde: Egy regény rabjai;
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?;
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok

Nagyon sok jó könyv van rajtuk kívül:
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Molnár Ferenc: Liliom / Az üvegcipő / Játék a kastélyban
Thomas Wharton: Szalamandra
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Gail Carriger: Soulless - Lélektelen
Alice Hoffman: Galambok őrizői
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket! [újraolvasás - mennyire mást ad most, mint gyerekként...]
Laure Esquivel: Szeress Mexikóban!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 1. és 2.
Émile Ajar: Előttem az élet
Lőrinzcy Judit: Ingókövek
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Katharina Hagena: Az almamag íze [újraolvasás - még mindig jó]
Ingo Schulze: Adam és Evelyn
Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók
Daniel Arasse: Festménytalányok
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták [újraolvasás]
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok
Niccolò Ammaniti: Én nem félek - talán az egyetlen gyerekszemszögből írt könyv, ami tényleg odaütött
Angela Carter: A kínkamra és más történetek
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
China Miéville: Kraken (totál megvesztem ezzel a könyvvel)
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?
Szabó Magda: Liber Mortis
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Sam Weller - Mort Castle (szerk. is): Árnyak és rémek
Joanne Harris: Urak és játékosok

Ez még mindig sok, pedig sokakat szőrös szívűen kihagytam, pl. a Kísértetházat vagy a 100 történelmi tévhitet. Hogy melyik volt az év legjobb könyve? Gőzöm nincs. Amúgy is utálom ezt a kérdést, lelketlen dolog egyetlen történetre szűkíteni a kört. Mindegyiket másért szeretem. A borostyán hárfa igazi kis Dávid Veron-regény és örökre a tavalyi wellnesshétvégénkhez fog kapcsolódni, a Liber Mortis a gyászhoz, a Surik az önfeledt könnyedséghez, az Árnyak és rémek segített túlélni a karácsonyt, az Adam és Evelyn a retró balatoni nyár, a Családom és egyéb állatfajták újraolvasása a szegedi nyaraláshoz, amikor néhány óráig szokatlan békességet éreztem a kék ég alatt napozva.
Jelzem, még ezeken kívül is vannak jó könyvek, például a Királyné lettem, ami könnyed kis olvasmány - és feltétlenül be kell szereznem a folytatást, A fényűzés napjait -, Scott Westerfeld Leviatánja és Behemótja stb., de nem sorolhatom fel az egész éves olvasmánylistám.:)
Na, a szigorú, sznob énem kiemelt néhány könyvet, de ennél kevesebbet nem kaptok.

Szerencsére a rosszakból elég kevés van:
Thomas Hardy. Tess of the D'Urbervilles - angol rövidítettben is nagyon rossz
Connie Willis: Ítélet könyve
Käbi Laretei: Hová tűnt az a nagy szerelem?

Az év csalódása:
Marissa Meyer: Cinder - mit esznek ezen?
Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma - istenem, Jessie, majdnem olyan idegesítő vagy, mint Charlotte Simmons (és a történet sem nagy durranás)
Gillian Flynn: Holtodiglan - kidugott nyelvhegy, el ne felejtsétek!

Falhozvágósak [úgy válik egyre vázlatosabbá a post, ahogy fáradok]:
Joanna Bator: Homokhegy
Grigorij Rjazsszkij: Példaértékű ház
Szabó Magda: Liber Mortis

Most jut eszembe, hogy vidoran fedeztem fel magamnak ismét Szabó Magdát és Ljudmila Ulickaját, továbbá Capote is olyan, mintha egy régi ismerőst köszöntenék, holott korábban csak a Gyönyörű gyermek c. írását olvastam.

Az év meglepetése: legyen a Kraken China Miéville-től.

A legrövidebb olvasmány mondjuk a Kapitány és Narancshal (56 oldalas mesekönyv), a leghosszabb az Endymion felemelkedése (830 oldal, Raul meg a hegymászás). Ettől függetlenül a Hyperioni énekek az év sorozata.

Sok új szerzővel, néhány nevezetes regénnyel ismerkedtem meg, voltak sorozatrészek, de ezek nem olyan fontosak, hogy mindet felsoroljam, valamint az se, milyen a szép-és szórakoztató irodalom aránya.
A műfajok viszont még mindig érdekelnek, 26-an vannak, a különböző nemzetiségek pedig 23-an, őket viszont beírom, mert van köztük néhány egzotikusabb: kanadai, magyar, görög, orosz, finn, japán, norvég, észt, szárd, lengyel, olasz, nigériai, amerikai, angol, brazil, dél-afrikai, mexikói, kínai, francia, ír, kolumbiai, német, chilei, belga (éljen az utolsó nap befejezett Maigret). Lehet, hogy még kallódik itt-ott egy skót vagy walesi, de a halál nyálaz át minden angolszász szerzőt.

Mik történtek? Teljesítettem a várólistacsökkentést (az idei lista pedig itt van), sőt, a rátán felül, összesen 17 könyvet olvastam el. Sok, régóta várakozó könyv került idén sorra. Legyőztem és megszerettem a nagy mumus Kafka a tengerpartont, de még A szél nevét is. Leszoktam a csillagozásról, kedvenc karakterezésről, mert jelenleg nem érdekel az ilyesmi, ellenben a havi zárásokban nemcsak a beszerzésekről, hanem az olvasásokról is írok.
A lányok a közös karácsonyi bulin kitaláltak egy új játékot, idén ajánlunk egymásnak egy-egy könyvet, amit elolvasunk, én ezeket kaptam:
Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam (azt hittem, a kutyafarkcsapkodósat kapom) - vicomte
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére (régóta a képzeletbeli várólistán trónol) - Nita
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei (haha, megvan, csak nem publikus) - fezer
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban (sose hallottam róla, de jófélének tűnik) - pat

Az utolsó napirendi pont a tervek:
- Kb. három klasszikust vagy mit olvasni egy évben;
- Évente ötvennel csökkenteni a saját olvasatlanokat;
- Még kevesebb könyvet szerezni be;
- Folytatni az angolul olvasást.

A többiek:
katacita
PuPilla
Nita
Dóri
Nancy
Szeee
Pöfivonat
cseri
ilweran
Joey
Katherine Grey
Lobo
Nima
Catriana
Heloise
Diamant