A vers pedig (továbbiak is várhatóak, szívből sajnálom a fanyalgókat):
Závada Péter: Szinopszis
Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Platánfaág a lelógó ereszbe:
beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.
De minden olvadást fagyok követnek:
a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?
Óh! De imádom ezt a verset, illetve dalt is. Tudtad, hogy megzenésítette a Magashegyi Underground és persze szerepel benne Závada is. Volt szerencsém a MüPában élőben szimfónikus zenekarral meghallgatni. Kicseszett jó volt! http://www.youtube.com/watch?v=6IZ3dzhwhi4
VálaszTörlésNagyon szép ez a vers! *_*
VálaszTörlésNekem A szív helyén a kedvencem tőle :) (ha valakit érdekel itten van: http://nokedlira.blogspot.hu/2013/08/a-sziv-helyen.html), meg az Átmeneti rendekből ez a rész:
VálaszTörlés"Egy tócsa vagy csak. Fölszárít az orkán.
Csészényi tea - halkan párologsz.
Felhő leszel, vízgőz az Úrnak jobbján.
A földre hullasz, mint a záporok."
Az összevissza olvasás meg klassz dolog :)
zakkant: köszi.:)
VálaszTörlésAndiamo: örülök, hogy tetszik.:))
Nokedli: igen, ez is nagyon szép. Meg hogy: "Megszámolja magánya sarkait."