Értékelés: 4.7 pazarul párnás popó az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): Silas és Miss Lupescu
Volt egyszer egy fiú. Árva volt. Illetve mégsem. A temető halott lakói nevelték, rég elhunyt emberek, akiket már mindenki elfelejtett. A temető árnyai bújtatták, a sírok adtak neki menedéket, az ott virágzó almafa látta el élelemmel, valamint egy egy férfi, aki csupán "éjfélárnyék a szürkületben", Silas. A fiúnak szürke szeme volt, mint a viharfelhőnek, rongyos, szürke köpönyege, amely kiválóan elrejtette az élők kíváncsi tekintete elől. Aztán már nem volt szüksége a köpönyegre, mert megtanulta a holtak titkait, az Áttűnést, hogy élő szem ne láthassa, a Rettegést, hogy élő személy egy életre (és még annál is tovább) békén hagyja.
Kivéve egyvalakit. Egyvalakit, aki fekete, csontnyelű kés a sötétben, öntudatlan félelem az elmében.
Rettegés az álmokban.
És ő most eljön, hogy megtalálja a fiút.
Egészen különleges érzés rég olvasott-szeretett íróktól olvasni, pl. Gaimantől vagy Ulickajától (utóbbi esetben valósággal lubickolok a Surikban), régi emlékeket, impressziókat hívnak vissza és új élményekkel gazdagítanak. Jó érzés volt belépni Neil Gaiman egyedi, kicsit bizarr, kicsit félelmes, kaleidoszkóp-színes világába. Néhányan megint meg fognak dobálni - almát kérek, mert elfogyott, meg kivit, ha van -, de annak ellenére, hogy szeretem olvasni a regényeit, valami kicsike mindig hiányzott, hogy ő vagy valamelyik műve a kedvencemmé váljon. A Hó, tükör, almák c. novella tőle a kedvencem, valamiért úgy érzem, a rövid terjedelem erősebbé teszi Gaiman írói esszenciáját. Az a történet zseniális, de én most nem a Tükör és füstről írok, hanem A temető könyvéről...
 |
| Dave McKean egyik illusztrációja |
Hát, ez jó rövid lett, mint egy sóhaj a szélben, de ennyi jött és kész.
Ui.: azon felnevettem, hogy Gaiman egyik temetői kalauza Audrey Niffenegger volt, az Egyiptomi fasor gyanússá is tette.
Illusztrálta: Dave McKean
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2010
Fordította: Pék Zoltán
Ár: 2980 Ft
Az író honlapja
Én csak ebben az évben fedeztem Gaimant, de egyből a kedvencem lett, de annak ellenére hogy imádom ahogyan ír, nekem is mindig valamilyen apró hiányérzetem volt mikor befejeztem egy könyvét, nem tudom miért. Amúgy nekem is talán a Tükör és füst volt eddig a legteljesebb élmény.
VálaszTörlésAz óceán az út végén-t annyira imádtam, hogy elhatároztam hogy hamarosan kiolvasom az összes Gaiman regényt. Igaz a közöst Pratchettel már megvolt, de azt hiszem hinnem kell a többi bloggernek, hogy a többi regénye is ugyanilyen jó :) Te melyiket ajánlod majd? Hogy haladjak?
VálaszTörlésCatriana: engem is ez az apró hiány zavar, nem tudom, mi lehet ez.
VálaszTörlészakkant: azt majd én is akarom.:)
Hát, nem olvastam tőle túl sokat, a Csillagpor és a Sosehol is teljesen jó, ezenkívül az Elveszett próféciák volt meg, amit te is olvastál, meg A temető könyve.