"Senki nem írta meg soha, mi történt aztán a királynéval, hogy a férjét eltemette." Hát, Szabó Magda - aki saját jellemzése szerint "napból és örömből született", nem a fájdalomra - megírta. Fájdalom. Düh. Értetlenség. Irigység. Utálat. Közöny. Őrjöngés. Az írónő nyolc (!) füzetet írt tele a férjének szánt gondolatokkal, aki harmincnégy év házasság után "hagyta magára" a társát. Személyes gondolatok, tényszerű közlések, életfordulatok és érzelmek öltenek testet a lapokon, a nyolc Liber Mortis lapjain, amely az okosak szerint Szabó Magda kézírásos hagyatékának legbecsesebb része. Valamint az, hogyan harcolta ki Szobotka Tibor rehabilitációját, a testi és lelki kíntól meggyötörten, de büszkén, hűségesen, egyenes gerinccel. Megmaradt Szobotkának.
Hm. Igen, az. Talán. De az a részem, amely kínosan feszengett, amiért beleolvas egy ember legbensőbb gondolataiba, úgy gondolja, hogy nem az. Ennek talán nem kellett volna nyilvánosságra kerülnie, látni, hogyan küzd valaki az embertelen fájdalommal, hogy nyolc év után hívja vissza halott szerelmét. Emellett egyértelmű, hogy az írónő nem akarta ezeket a sorokat nyomtatásban látni - leírja.
Ezt csak azért írtam le, mert akik azon puffognak, hogy Nyáry Krisztiánnak nem kellett volna megírnia az Így szerettek őket - amelyben Szabó Magda és Szobotka Tibor is szerepel egyébként -, kíváncsi vagyok, mit mondanának a Liber Mortisra. Néhány szerelmi kaland, amelyet egy kívülálló pár szóval elénk tár. A Liber Mortis viszont egy gyászoló ember személyes pokla, a saját, kevéssé cenzúrázott gondolataival.
"Mielőtt elkezdek dolgozni, imádkozom. Tévedsz, nem Istenhez, á. Hozzád. Isten elhagyott, Te is, de Te ember vagy, s legalább küzdöttél egy korty levegőért."Persze megkérdezhetitek tőlem, hogy ha ilyen mély az erkölcsi felháborodásom, miért olvastam el, miért idézek belőle és miért írok róla. Még tavaly kezdődött a könyvvel való kapcsolatom, Debrecenben garázdálkodtunk a többiekkel a Szandiban, én elmaradtam, és a kötettel az ölemben leültem olvasni. Kisvártatva megjelent a látóteremben egy pár fekete félcipő. A kedves nem felejtette el röpke olvasásom és karácsonyra ezzel ajándékozott meg. Liber Mortis, a mitológiai szerelem halottaskönyve.
Ránézek. A haja hosszú, állát a tenyerébe támasztva irtja a Hydra embereit, Dormammut és a többieket, meg a molyos frisseket. Mi nem harmincnégy éve vagyunk együtt, én nem vagyok Szabó Magda, ő nem Szobotka Tibor. De olyan, mintha a lelkem másik fele lenne.
Nem, nem bírnám ki.
(Romain Gary - ezt csak te fogod érteni.)
Karácsonykor bele is kezdtem a könyvbe, de a tömény, irtózatos fájdalom olyan intenzív volt, hogy félreraktam, egészen mostanáig. Már más a helyzet. Akkor olvastam, amikor egyedül voltam, mert ez a magány könyve, a gyászoló ember magányáé, és, ha máshogy is, de 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig együtt voltam Szabó Magdával. Személyes élmény volt, több okból is. És visszahozta egy régi olvasmányélmény emlékét - a Für Elisét. Nem emlékszem, pontosan mikor olvastam, de az első, önálló olvasmányélményeim emléke volt. A Liber Mortis visszahozott ebből az emlékből valamit - és természetesen azt, hogy újra akarom olvasni, valamint folytatni akarom az írónővel való ismerkedést, ami sok-sok évvel ezelőtt félbemaradt.
Még valamit visszahozott. Visszahozta a fájdalmat a felszínre.
Ennyi voltam, Magda néni. Remélem, nem bánja. Remélem, együtt vannak, valahol, a Katalin utcán. Mak-mak.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Ár: 3600 Ft
Szabó Magda művei a PIM-en
A Für Elise
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése