Kedvenc szereplő: Valerija Adamovna
Kb. három éve nem olvastam Ulickaját. Az ok egyszerű: a könyv sok, az érdeklődésem szeszélyes, szegény Surik pedig oroszos méltósággal, meg nem görbülő gerinccel várt. Annak ellenére - vagy éppen azért -, hogy mennyire szerettem ezt a könyvet, úgy gondolom, nem vált hátrányomra a hosszas kihagyás.
Sok minden történt velem az utoljára olvasott Vidám temetés, és még több minden az első Ulickaja, a Médea és gyermekei óta. Rengeteg könyv, szó, érzés átfolyt rajtam, tengersok benyomás ért. Három év nem tűnik sok időnek - tisztában vagyok vele, hogy ez a gondolatfuttatás csak számomra érdekes -, de már teljesen máshogy viszonyulok az írónőhöz. Valahogy... könnyebb lett, jobban átérzem és megértem a szereplők közötti egyszerű, mégis bonyolult viszonyokat, az emberi kapcsolatokat - amiről, a korábban olvasott műveihez hasonlóan, az Odaadó hívetek, Surik szól.
Ulickajánál általában nem történik semmi rendkívüli, és nemcsak a sárkány-és űrhajómentes értelemben. Nincsenek nagy, epikus csúcspontok, lakásrengető, nagy drámák, a feszültség nem torkoll rendkívüli tettekbe. Olyan, mintha hétköznapi embereket néznénk egy titkos képernyőn keresztül, csak nem magyarok, hanem oroszok. Azért is szeretem Ulickaját, mert képes az egyszerűséget olyan módon ábrázolni, hogy hihetetlenül érdekes lesz, szinte lubickoltam ebben a történetben. Az is az írónő bájához tartozik, hogy hiába olvasok négyszázvalahány oldalon ezekről az elcseszett emberekről, nem zuhanok az általánosnál is mélyebb depresszióba - az unokatestvére könyve, a Példaértékű ház jóformán kinyírt és a lengyel Ulickajának tituált Joanna Bator sem rendelkezik ezzel a tiszta derűvel.
Az emberi kapcsolatok pszichológiája. Szegény, szerencsétlen Surik. Látom magam előtt, az orosz fiú sztereotípiája: nagy, sötét szeme, öles mackótermete, széles, rangjelzésért könyörgő válla, pirospozsgás ara, felette a szénfekete fürtök fészke. Becsületes, jó fiú, mint egy bikaborjú. Segítőkész. Ő az, aki cipeli a nők helyett a bevásárlószatyrot, gyógyszert vesz az édesanyjának és segít felszerelni a polcot a szomszéd néninek.
Érdekes, hogy Ulickajának nem egy regényében szerepel egy idősebb, ikonikus női szereplő, jellegzetesen a nagymama. A jelenlegi, Jelizaveta Ivanovna szintén karizmatikus személyiség, aki lehet, hogy kiváló
Furcsának találtam, hogy Surik nem omlik össze a vállára pakolt málha alatt, de bizonyára embertípus kérdése. Arra is kíváncsi lennék, tisztában van-e azzal, hogy milyen az élete. Ezért (is) félelmetes ilyen könyveket olvasni; kívülállóként látjuk, mi történik, mik az emberek mozgatórugói, a pontok, ahol egy kicsit más irányt vett a dolgok természetes menete - de a saját életünkben észrevesszük-e a kisiklásokat?
Hallom Ulickaja szelíd, finom nevetését.
Eredeti cím:
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2007
Fordította: Goretity József
Ár: 2890 Ft
Az írónő magyar nyelvű honlapja
Erre most nagyon kíváncsi lettem, úgyhogy felírom a listámra :).
VálaszTörlésJól teszed.:))
VálaszTörlés