Szóval, A szél neve.
Ha nincs a várólistacsökkentés, valószínűleg soha nem olvasom el. Vagy évekkel később, esetleg nagymamakoromban (ha leszek egyáltalán nagymama), reszkető fejjel és májfoltos kezekkel. Ezeket a betűket! Pedig ezt fiatal fejjel jó olvasni - ill. nekem zsenge lánykoromban lett volna ez jó, kb. A három testőr idején, amikor még megvolt bennem a gyermeki meseéhség. Ültem a hűvös nappaliban, a térdemen egyensúlyoztam a vaskos könyvet, és idegességemben majd' lerágtam mind a tíz körmömet, hogy megmenekül-e Buckingham hercege. Azon a tikkasztó nyáron kellett volna sorra kerülnie A szél nevének is. Már öreg vagyok hozzá (lehet röhögni, de így van), de hagytam, hogy magukkal sodorjanak a történet szavai, mint egy szelíd áramlat.
Ami azért képes meghullámoztatni, ha akar. Rothfussnak ez nagyon megy - lehet, hogy mégsem vagyok annyira öreg -, nem igaz, hogy ez a kis féreg Ambrose ekkora, ekkora egy... pöcs. Ifjúsági regény ide vagy oda, Ambrose egy címeres fffff....sz. Már a neve is, fúj. Ambrose. Világéletemben berzenkedtem ettől a névtől.
Kvothe nekem erősen túlidealizált volt - ha valaki esetleg elfelejtett volna kővel megdobálni az előző gyatraságnál, az a jelenleginél megteheti -, vártam, mikor kezd el a köpenye lobogni szuperhőskellék gyanánt, annyira tökéletes ez a srác. Követ el hibákat, de semmi olyat, amiből ne tudna kimászni a roppant esze vagy a csalafintasága segítségével. Ráadásul vörös a haja!
(Tudjátok, mi a vicces? Egyszer tényleg lobog a köpönyege, és Kvothe reflektál is rá - értékelem Rothfuss humorát.)
"... magában mindenki mesél egy mesét. Mindig. Folyton. Ez a mese tesz azzá, aki vagy. Ebből a meséből építjük fel magunkat."Bocsánat, egyetlen dologban nem lehet róla szuperlatívuszokban beszélni: ez a srác tényleg nem ért a nőkhöz. Úgy epekedik elérhetetlen hölgyéért, mint egy trubadúr, és nagyjából ugyanannyira idegesítő. Azonban elég eseménydús a cselekmény ahhoz, hogy ellensúlyozza a szerelmes részeket (éljen a draccus!), szerettem beszívni az Archívum öreg bőr-és porszagát, a Fishery műhelyének fémgőzét. Még Tarbeanban is
Mit tudnék még mondani? Kellemes történet volt, eltapicskoltam benne, mint egy lavór meleg vízben. Egyszer elolvasom A bölcs ember félelmét is, mert érdekel, hogyan lesz a kis mitugrász Kvothéból az a megfáradt kocsmáros, akivel a könyv elején találkozunk.
Eredeti cím: The Name of The Wind
Sorozat: A királygyilkos krónikája 1. - Az első nap
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2009
Fordította: Bihari György
Ár: 3990 Ft
Az író honlapja
Én még nem nőttem ki a meséket. Remélem nem is fogom. Azért nem biztos, hogy ezt valaha is fogom olvasni.
VálaszTörlésMiért? Hátha vicomte megveszi neked.:))
VálaszTörléshát, azért ha valaki ettől mesét vár, hatalmasat fog koppanni...
VálaszTörlésMiért?
VálaszTörlésAkkor ezek szerint minden fantasy mese?
VálaszTörléshát mert ez nem mese. mese beagle egyszarvúja.
VálaszTörlésez fantasy, nem is elhanyagolható történettel, kidolgozott háttérvilággal.
A mesét nem műfajra értettem, de mindegy. A címkék között a fantasy szerepel:> Számomra olyan HATÁSA volt, mintha ülnék Rothfuss lábánál (sokadmagammal egyetemben) és ő mesét mondana. Tehát egy elképzelt szituációról van szó.
VálaszTörléshát ja, elképzelt. :))
VálaszTörlésés mi a helyzet a hardcore potterrel? ezt a szókapcsolatot végképp nem értem rothfuss kapcsán.
Pedig nemcsak én emlegetem, kicsit hasonló a kettő (iskola, tehetséges, ám bajba kerülő fiú, mindkettő árva, ám A szél neve jóval durvább konfliktusokat tartalmaz.)
VálaszTörlésEz a mese szó egy kicsit félrevezető, mert a bejegyzésedben inkább úgy hangzik hogy műfajilag mese, és aki esetleg elolvasná az ennek hatására tuti, hogy nem akarja majd. Bár engem nem zavar, hogy nem tetszett mert én akkor is el fogom olvasni a Rothfuss összes könyvét, ha mindenki utálni fogja. Az már más kérdés, hogy alapvetően nem értek egyet a bejegyzéseddel és nem is igazán értem hogy akkor most pontosan mi is volt vele a gondod. Tényleg nem értem. És hogy ifjúságinak besorolni, azért az kicsit erős.
VálaszTörlésDrága, én se szeretem, ha valaki lesajnál egy könyvet, amit én szeretek, vagy nem tetszik neki, de ezen igazán kár felidegelni magad. Nem tudom, honnan vetted, hogy nem tetszett, mert azt írtam, hogy nem lettem a rajongója. De ha nem tetszik, tuti, hogy nem olvasom el ezt a 800 oldalas monstrumot. És, ahogy írtam vmelyik bejegyzésben, A bölcs ember félelmét is el fogom.
VálaszTörlésEzen nevetnem kell. Isten őrizz, hogy akkora véleményformáló erővel rendelkezzem, hogy egy bejegyzés miatt valaki ne olvasson el egy könyvet:P
Az ifjúsági dologban lehet, hogy igazad van, gondolkodtam rajta, hogy talán nem kellene hozzáadni ezt a címkét, lehet, hogy majd leveszem.
"Rothfuss nagy mesélő – amolyan régimódi, terjengős, el-elkalandozó, olykor nagyot mondó, olykor tán füllentő mesélő. Azzal, hogy a mesét Kvothe szájába adja, a legősibb és legügyesebb trükköt alkalmazza: mesélője önálló életre kel, a mese magát meséli, duzzad, terjeng, itt-ott túlburjánzik, miként a tábortűz mellett elbeszélt történetek szoktak. Nem köti szerkesztés, logika, ok-okozat."
VálaszTörlésEzt én írtam róla tavaly, és bocsi, hogy ideidézem (nem önreklám akar lenni) de ennél jobban nem tudom megfogalmazni, hogy miért mese. Nem gyerekmese, mese. Ahogy egyébként minden jó történet az (vö: "A Gyűrűk Ura tündérmese").
Én amúgy imádtam, a folytatást is, pont azért, mert elragadott ez a mesélő hang, a szavai, a csendjei, az éneke, az iróniája. De azt is értem, hogy van, akit nem ragad így magával - azt nem mondanám egyébként, hogy öreg vagy hozzá :D inkább azt, hogy most épp olyan periódusban vagy, hogy nem zsongítanak úgy el ezek a nagyívű, epikus mesék, mint egykor. De simán lehet, hogy lesz még olyan, hogy igen - ezt tapasztaltam magamon.
Amúgy meg van ilyen, nem rajonghat mindenki minden agyonajnározott könyvért :D
Nem értem ezt a támadást, szerintem totál félreértettél.
VálaszTörlésÉn teljesen megértelek, hasonló érzéseim, gondolataim voltak a könyvvel kapcsolatban :-)
VálaszTörlésilweran: én is így értem, hogy mese, nem műfajilag. Ráadásul a mesék épp az az, hogy állati brutálisak valójában (pl. az eredeti Csipkerózsikában még kannibalizmus is van).
VálaszTörlésAz a gond, hogy az epikus mesék engem nem nagyon ragadnak magukkal, de talán túlélem.
Pöfi: na, figyelj, hagyjuk ezt, egyikünk se támadta a másikat, te imádod a könyvet, nekem csak egy kellemes élmény volt. Mindketten félreértettük egymást, sztem itt zárjuk ezt le.:)
Gabye: :**