2013. október 16., szerda

A csavar fordul egyet

"Jelölések vannak itt, kidomborodó jelek. Olvasd el őket. Olvasd el, ami fáj. Írd át. Írd át a sebeket.
 Ezért vagyok író - nem »elhatároztam«, hogy az leszek, azt sem mondom, hogy azzá »váltam«. Nem játszott benne szerepet az akarat, még csak tudatos választásnak sem nevezhetem. Hogy ne kerüljek bele Mrs. Winterson történetének sűrű szövésű hálójába, meg kellett fogalmaznom a magamét. Részben tény, részben fikció az élet. És mindig címlapsztori. Kiírtam magam belőle.
- De hát nem úgy volt... - mondja anyám.
Hanem? Ő beszél, aki azzal magyarázta a surranó egerek neszezését, hogy ektoplazma van a konyhában."

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Értékelés: 5* oldalszám az 5-ből

Néhányszor előfordult már velem, hogy egy-egy könyv mágnesként vonzott; nem a szinte állandó jellegű "ezt el szeretném olvasni"-ról van szó, hanem kínzó sürgetésről. Csak a magamhoz hasonló, megszállott könyvmolyoknak vallanám be, hogy ez a könyv konkrétan annyira kellett, annyira must have volt, hogy egy éjszaka alig bírtam elaludni a feszültség miatt. És akkor döntöttem úgy, hogy megadom magam, mert tudtam, hogy különleges helyet fog elfoglalni az olvasmányaim között.

Nemrég olvastam Winterson Teher című könyvét, és a róla írt postocskában lévő idézet fogott meg a legjobban:
"Kiskoromban, az éjjeli lámpám egy világító földgömb volt. Accrington nem volt ott a térképén, még Anglia is alig, de a világ tengerei végtelennek tűntek és úgy hittem addig hajózhatnék rajtuk, míg egy jobb helyre nem érnék, olyanra, ami az igenek, nem a nemek helye.Mikor még a kicsinél is kisebb voltam, az árvaházban, a szobám ablakán túl a világ egy nagy szuvenír glóbusz fényébe borult, mely fehér porcelánból lehetett. Olyan volt, mint a hold. Olyannak tűnt, mint egy másik világ.Addig-addig néztem, amíg a képe álommá olvadt, amíg a gumiredők concertója szólt az útkanyarulatnál és az utolsó villamos is elsuhant.A glóbusz és a villamos a társaim voltak, és a bizonyosságuk, hűségük tette elviselhetővé a savanyú tej szagát, a kiságy magas rácsait, a léptek keltette zajt a kopott linóleumon, a mindig távolodó léptekét.Távolodásban én is jó vagyok. Az elutasítás megtanít rá, hogyan utasíts el te magad is. Elhagytam a szülővárosom, elhagytam a szüleimet, elhagytam az életem. Maradtam menekülő. Miért tűnt mégis elviselhetetlennek a teher?Mit is cipeltem valójában?"

Nem tudom (illetve dehogyisnem tudom) mi ragadott meg ebben a rövid részletben, de láthatatlan kötelet húzott közém és az írónő közé. Ez volt az a részlet, ami felébredt bennem, és addig nem hagyott nekem nyugtot, amíg a kezemben nem tartottam az önsegítő kötetnek is beillő címmel rendelkező Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?-t.
Bizonyos értelemben valóban önsegítő könyv, legalábbis nekem az volt. Habár homlokegyenest eltérő a kettőnk a sorsa, van benne egy (több) azonosság. Általában ezért vagyok kíváncsi az életrajzokra: érdekel, hogyan küzdenek meg az emberek az örökségükkel, a terhükkel, hogyan formálja őket, az egyéniségüket, a kapcsolataikat; miért lesz belőlük az, ami. Általuk talán könnyebben megbirkózom a magaméval.
Bele lehet őrülni abba, ha valakit nem akarnak és elutasítják.
De abba is, ha valakit mindenáron akarnak, és inkább megfojtanák, de nem engednék el.

A Miért lennél boldog... alapján képet kaphatunk Jeanette Wintersonról, az emberről és az íróról. Beleírja magát a könyveibe, mert fáj, mert piszkálja, mert túl akarja élni. Határozottan ezt kellett volna elsőnek olvasni, még a töredékes írásmód is magyarázatot kap.
És az a rengeteg könyv (készítek is majd nekik egy polcot vagy postot), te jó ég. Angol irodalom A-tól Z-ig. A fóliába tekert, ágyneműtartóban rejtegetett hetvenvalahány könyv. Meg a sorsuk... nos, aki számára a könyvek otthont jelentenek - és ehhez kályha, macskák és a teher társul - az rokonlélekre fog találni Jeanette Wintersonban.

Nagyon köszönöm a könyvet a Park kiadónak, de úgy nagyon-nagyon.:)
Itt beleolvashattok a regénybe.

Ui.: Ááááá, J.W. szereti egy magyar származású költő verseit! George Szirtesről van szó (életemben nem hallottam róla, igen, szégyellem magam), hálistennek jelent is meg magyarul kötete, naná, hogy az Európánál.
Imádom ezt a nőt.

Eredeti cím: Why Be Happy When You Could Be Normal?
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2013
Fordította: Lukács Laura
Ár: 3500 Ft

3 megjegyzés:

  1. Imádom ezt a postot :)
    Must have könyv lett nekem is, azt hiszem...

    VálaszTörlés
  2. Ez volt az "utolsó csepp a pohárban", kész, kell-kell-kell nekem is! :)

    VálaszTörlés
  3. ilweran: köszi:))
    Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz róla a véleményed.

    Nikkincs: de jó.:)) Remélem, tetszeni fog.

    VálaszTörlés